Jelen lenni a jelenben

mundopatitasorgAz elmúlt néhány hónapban egyre gyakrabban találkozom azzal a tünettel, hogy a hozzám fordulók jelentős része nem tud (vagy nem tudja hogy hogyan tudna) a jelenben lenni. Mikor arról beszélgetünk, hogy mi történik itt és most, szinte kivétel nélkül arról beszélnek ami órákkal azelőtt történt, vagy valamikor később talán megtörténik. Tulajdonképpen nem meglepő ez a helyzet akkor, ha azt is figyelembe vesszük, hogy a jelen kor embere egyre több dologban működik projekt jelleggel. Elintézendő feladatok és ügyek sokasága halmozódik listákon, mobiltelefonon bármikor és bárhol elérhetővé tehetjük magunkat, hogy így még több inger és igény eljusson hozzánk, amik aztán újra bővítik a tennivalók hosszú sorát. Jelen lenni a jelenben ma már nem annyira természetes, mint mondjuk online tejet vásárolni valamelyik szupermarket virtuális piacán.

Valakitől úgy hallottam erről a helyzetről, hogy tele van a feje gondolati szeméttel. Egyszerűen lekapcsolás vagy pihenés nélkül folyamatosan azon pörög, hogy egyik ügyből a másikba esik. A teendők szinte maguk alá temetik, és mindaz amit ezek elvégzése után élvezhetne, ekkorra már időpocsékolásnak tűnik.

Nehéz megmondani, hogy ennek társadalmi, gazdasági, értékrendbeli változásokhoz köthető, vagy valami más oka van. Az azonban jól látszik, hogy a fogyasztói társadalom sajátossága az információfogyasztás és információmegosztás lehetősége, és mint ilyen, hatással van a jelenlétünk megélésére. Paolo Cardini egy rövidke összefoglalásban arról beszélt a TED-en, hogy a multitasking ellenszereként azon dolgozik, hogy újra monotasking megoldásokkal jöjjenek elő a designerek. Hogy a sokfelé osztott felületes figyelem helyett legyen fókuszált figyelem arra az egyre, ami éppen akkor és ott van veled.

Nyilvánvaló, hogy nem érdemes arra várni, hogy majd a technológia vagy éppen a designer világ visszaalakítja számunkra a téridőt elfogadható sebességű életkörnyezetté, de ahhoz hogy ez érdemben bárki számára megváltozzon, el kell jusson a felismerésig.

Felelős vagyok azért, ami itt és most történik bennem!

Ha egy családban a szülőpár a napi rutinok mentén tökéletesre fejleszti a logisztikai rendet, de nem tesz azért, hogy emellett időt szakítson arra, hogy egymással minőségi időt töltve együtt legyenek, könnyen kerülhetnek kapcsolati krízisbe. Az egyik ügyből a másikba esés sem az egymásra hangolódást, sem pedig a másik érzéseire, megéléseire való figyelmet nem fogja erősíteni. Az intimitás inkább válik ismeretlenséggé, a szexuális együttlét pedig gyorsan lezavart numerává.

Olyan változás ez, amelyben összekeverednek a munkával kapcsolatos szerepeink a magánéleti szerepekkel, és ebben nincs jelzőtábla, hogy merre kell haladnunk. Képzeld el, amikor a személyes hatékonyság maga alá gyűri szerelmet vagy az odafigyelést, és kelletlen módon megmagyarázza, hogy ez miért jó nekünk.

***

Hasznos segédlet a témához Victor Salva filmje, a Békés harcos útja, melyet Dan Millman saját életrajzi történeteként jegyez. A film számos olyan kérdést feszeget, amelyben a jelen lét megtapasztalása és ennek elérése az egyik legfőbb tanulnivalója Millman-nek.

SZUPI J. Szendrő

szervezetfejlesztő és változási szakértő, mentálhigiénés szakember at Artima Családműhely
A változással foglalkozom, és a változás foglalkoztat amióta arra adtam a fejem, hogy jobbá tegyem mások életét, és ezen keresztül a sajátomat is. Eleinte azt gondoltam, hogy a változást csak akarni kell, aztán majd jön magától, de az elmúlt negyed évszázad és a közel kétezer órányi önismereti munka árnyaltabbá tette számomra is ezt a képet. Tudom, hogy a változás csalóka, és nem minden esetben kecsegtet reménnyel. Főként azokkal a változásokkal van sok munka, amit már túl régóta hordunk magunkban megoldatlanul! Megküzdeni egy olyan ügyért, ami a számunkra fontos, vagy elérni egy olyan célt, amitől boldogabbak és egészségesebbek leszünk, sokszor embert próbáló feladat.

Latest posts by SZUPI J. Szendrő (see all)

Comments

comments