Autogén tréning

Mi emberek az egyensúlyra törekszünk, hiszen tartósan ebben az állapotban érezzük jól magunkat, itt tudjuk elérni a legnagyobb teljesítményt. De mi is ez az egyensúly? Nem más, mint feszültség és oldottság állandó váltakozása. Ahogyan a nappal követi az éjszakát, bennünk is az alvás és ébrenlét körforgása változik. Amikor dolgozunk, feszültségek keletkeznek bennünk, melyek éjszaka a pihenéssel oldódnak fel. Még az oly észrevétlen természetes tevékenységünket is, mint a légzés, ez a kettősség jellemzi. Izomfeszítés a belégzésnél és elernyesztés a kilégzésnél.

autogen-trening

Akkor éljük meg magunkat és másokat is kiegyensúlyozottnak, harmonikusnak (vagyis illeszkedőnek), amikor a feszülés és ellazulás egységes egészé illeszkedik. A megfelelő feszülést, mindig a feloldó ellazulásnak kellene követnie. Sajnos neveltetésünk során szinte tökélyre fejlesztettük a feszítést, azt, hogy hogyan lehet tartós feszültségben élni. Ki ne hallotta volna már ezeket az utasításokat: “Szedd végre össze magad! Erőltesd meg magad! Ezt ki kell bírnod!” Muszáj, kell, nem szabad, kötelező. Ismerősen csengenek? Tény, hogy akaraterővel az ember nagy dolgokra képes. Viszont gondoskodunk-e a feloldásról, az ellazulásról? Itt kezdődnek a gondok. Sokan azt sem tudjuk, hogyan kell. A tartósan görcsös állapot, a túlhajszolt életmód, az ésszerűtlen munka kimerüléshez, elhasználódáshoz vezetnek. Autónkat meghatározott időszakonként szervizbe, átnézésre, olajcserére, karbantartásra visszük. Ugyanezt önmagunkkal is megtesszük?

Figyeljen a tünetekre!

Ha az egyensúly tartósan megborul, zavart szenved, az “embergép” is elromlik. Először csak nyugtalanság, ingerlékenység jelzi, hogy valami nincs rendben, majd később, ha továbbra sem figyelünk az egyensúly helyreállítására, megjelennek a testi tünetek is. Heves szívdobogás, gyomorpanaszok, emésztési problémák, vérnyomás ingadozás figyelmeztet minket: “Állj le, és pihenj!” Ha még ez sem elég, KO-t és kényszerpihenőt kapunk a szervezetünktől (pl: szívinfarktus, vagy gyomorfekély formájában).

Azért, hogy elkerülhetők legyenek ezek a nem kívánt következmények, a tartós feszültségből adódó panaszok, zavarok, több pszichoterápiás iskola is különféle technikákat fejlesztett ki. Ilyen, mindenki számára elsajátítható technika a relaxációs tréning.

A relaxáció szó ellazulást, ellazítást jelent. Napjainkban ezt a divatossá vált szót, szinte szlogenként használják sokan: “Ne idegeskedj, lazíts!” hangzik az utasítás. Igen, de a kellő technika ismerete nélkül, az amúgy is fáradt, zaklatott ember hogyan tudna lazítani? Próbálkozik, és persze nem történik semmi, próbálkozásai kudarcba fulladnak. Ettől természetesen még idegesebb lesz. Akkor azonban, ha valaki elsajátította valamelyik módszert, bátran állíthatom, egészen más élményekben lesz része. Relaxáció közben – egy speciális, módosult tudatállapotban – testi, lelki, szellemi elengedettség érhető el. Felfüggesztődik a tudatos kontroll, ezáltal akár kora gyermekkori emlékek is felszínre kerülhetnek. Hozzáférhetővé és feldolgozhatóvá válnak régi félelmek, rossz emlékek, elfelejtettnek hitt sérelmek. Tehát a relaxáció jóval több, mint egyszerű nyugalom-technika. Önismeretünk egyik kapujának is tekinthetjük. “Ezért a relaxációs módszereket csak alapos felkészültséggel, saját élmények és gyakorlottság birtokában lehet oktatni.” (Bagdy)

Miért ajánljuk?

Az autogén tréning (AT) az egyik legelterjedtebb passzív relaxációs módszer, amely elsajátításához a legtöbb embernek megvan a képessége. Magát a módszert, J. H. Schultz az 1920-as években kezdte el kidolgozni. Eredetileg magas vérnyomásban szenvedő betegeinek kezelésére használta, azonban csakhamar kiderült, hogy alkalmazási területe sokkal szélesebb. Ma már tudjuk, hogy egész sor lelki eredetű betegség megelőzésében és gyógyításában kiemelt jelentősége van. Lehetővé teszi, hogy “ami egészséges azt megerősítse, ami beteg, azt enyhítse, vagy megszüntesse.”

Az (AT) fő hatása a tudatos lazításban és szorongásoldásban rejlik. A gyakorló figyelmét befelé irányítja. A klasszikus Schultz féle módszer hat gyakorlat elsajátítását írja elő:

– a vázizmok ellazítása

– a “nehézségérzés” gyakorlatai

– a “melegérzés” gyakorlatai

– a szív gyakorlata

– a légzés gyakorlata

– a napfonat gyakorlata

– a homlok hűvösségének gyakorlata

A gyakorlatsor elsajátítása (ami képzett vezető segítségével történik) átlagosan 3-4 hónapot, megerősítése és fixálása (ami önállóan is végezhető) újabb 3-4 hónapot igényel. Az izmokban lévő feszültség megszüntetésével a lélekben uralkodó nyugtalanság is feloldódhat. Ezt a folyamatot a szorongástól való megszabadulás első lépcsőfokaként értelmezhetjük.

Mi is várható az AT elsajátítása és rendszeres gyakorlása eredményeként?

  • testi felfrissülés, rövidebb regenerációs idő
  • fokozódó “tűrőképesség” (fiziológiai szinten: a szervezet ellenálló képességében jelentkezik, pszichés szinten: védelmet jelent a pszichoszomatikus betegségekkel szemben)
  • javuló teljesítmény
  • fokozódó akaraterő
  • fejlődő önismeret, önkontroll, önkritika
  • kiegyensúlyozottabb és intimebb emberi kapcsolatok

A relaxáció nem más, mint néhány percnyi megállás, elcsendesedés önmagunkért, szeretteinkért és a kapcsolatainkért …