A válás is gyász!

Sokak számára még ma is furcsán hangzik, hogy a válás is gyász. Egy olyan veszteség feldolgozásának folyamata, amely a szó hagyományos értelmében vett gyásztól abban különbözik, hogy nem személyek halnak meg, vagyis a veszteség nem egy-egy személy végleges elvesztéséhez köthető. A válás során a feleknek ezért olyasvalakit kell meggyászolniuk, aki fizikai valóságában nem halt meg, aki továbbra is él, így egy újfajta viszonyulást kell kialakítaniuk egy olyan helyzethez illetve személyhez, ahol a másik „jelen van”.

A válás során a házasság hal meg. A házasság azon minősége, amelyben a két fél korábban alkotott elválaszthatatlan egésze elválasztódik, így a válási gyász tárgyvesztése maga a kapcsolat.

„A házasság annak a mennynek és pokolnak a leghívebb képmása, amit csak az életben elérhetünk.”
(Richard Steele)

A válás feldolgozása éppúgy egy gyászfolyamat része, mint más gyászoké. A válásban érintett felek gyászmunkájának támogatása ebben az esetben is a megküzdés támogatása. A válás egyes szakaszaiban azonban eltérő igény mutatkozhat a gyászolóban, amit a segítő kapcsolat során kísérni tudunk.

A válás folyamata

A válás folyamat-jellegének megértéséhez szükségünk van arra, hogy megismerjük az egyénekben fokozatosan kialakuló személyes megélések rendszerét, amik a váláshoz elvezetnek. A válás leginkább egy rendkívül összetett, hosszú évek alatt zajló belső (az érintett felekben) és külső (az elválással együtt élők közösségében) megjelenő folyamat, amelynek több szakasza van. Két fő szakaszát Bognár és Telkes a válás döntéshozó illetve alkalmazkodó szakaszára bontja (Bognár & Telkes, 2008). Leírásukban a válási folyamat első szakaszát a felmerülő gondolattól a tényleges különválásig definiálják, míg az ezt követően kialakuló alkalmazkodó szakaszt több, egymástól elkülöníthető tartalmi alfolyamatra bontják. A lenti ábrában sematikusan összefoglaltam ennek struktúráját:

a-valas-folyamata

A válás folyamata

A fenti ábra természetesen nem feltétlenül alkalmas az egyes szakaszok időbeliségének pontos meghatározására, inkább összefoglalóan ad képet arra, hogy a válásban érintett személy milyen folyamatokon megy keresztül. Bár az említett szakirodalmi példa ezeket a szakaszokat egymástól jól elkülöníthetően kezeli, tapasztalataim azt mutatják, hogy pl. az érzelmi leválás hosszú idővel a tényleges különválás előtt elkezdődik, és valós hatással van a tényleges szétválás időbeli bekövetkezésére.

A házasságok minősége és stabilitása

A téma szempontjából (is) fontos elválasztanunk a házasságok minőségének és stabilitásának jellemzőit. Míg a házasság minősége elsősorban a házastársak elégedettségére (amit az elkötelezettség és a kölcsönös vonzalom épít), a stabilitás főként a biztonságérzetre fejt ki nagyobb hatást (amit a kockázatkezelés és az éles konfliktusoktól való mentesség jellemez). Ugyanakkor e két dimenzió önmagában még nem ad választ arra, hogy a válások bekövetkezésében milyen valós hatóerők vannak jelen.

A téma megértéséhez George Levinger alaptézisét szeretném visszaidézni, miszerint: a házassággal való személyes elégedettség nem azonos a házasság stabilitásával, és önmagában nem is magyarázza azt (Bognár & Telkes, 2008, old.: 301). Levinger azonosította, hogy az elégedetlen házasságokban is léteznek a stabilitás irányába ható erők.

Vagyis attól, hogy egy házasságban a felek nem elégedettek a kapcsolattal, nem jelenti egyenes azt, hogy annak felbontására törekszenek.

Ezeket a visszatartó erőket a kapcsolat felbontásával szemben álló gátaknak (barriers) nevezte (Levinger, 1999). Ezt az alaptézist finomította tovább Graham Spanier és Robert Lewis, akik arra adtak választ, hogy a házasságok alakulására ható erők jellemezhetők (mérhető és azonosítható korrelációkkal leírhatók), így négy egymástól eltérő típusra oszthatók (Spanier & Lewis, Vol. 42, No. 4, Decade Review (Nov., 1980), pp. 825-839). Tanulmányuk világossá tette, hogy a válások alakulásának rendszerében nem csak a kapcsolat minősége és az azzal való elégedettség játszik szerepet, hanem jelentősen befolyásolják a házasság feszültségei és vonzásai, a külső nyomások és az elérhető más alternatívák lehetőségei. E négy dimenzió egymáshoz viszonyított elhelyezkedését az alábbi ábra szemlélteti.

a-hazassagok-minosege

Spanier & Lewis, Vol. 42, No. 4, Decade Review (Nov., 1980) alapján

A rossz, de stabil házasságok alapvetően alacsony elégedettségi jellemzőkkel mutathatók be, feszültségszintjük magas, a partnerek egymással kapcsolatos vonzódása jellemzően alacsony. Annak oka, hogy ezek a párok miért nem válnak el, jellemzően a más lehetséges alternatívák hiánya, illetve az elkönyvelendő (pszichés és anyagi) veszteségek, amik miatt számukra egyszerűen nem éri meg.

A jó és stabil házasságokban azt tapasztalhatjuk, hogy a felek egymás iránti kötődése nagyon erős, ugyanakkor a kapcsolati feszültség szintje jellemzően alacsony. Ez kialakít a felekben egy belső elégedettséget, egy kiszámítható stabilitást, és nem utolsó sorban annak az érzését, hogy nincs jobb alternatíva.

A jó, de instabil házasságokban a partnerek alapvetően elégedettek a kapcsolattal, és megélhetik azt, hogy a feszültségekhez viszonyítva még mindig inkább hasznokat termel a kapcsolatuk. A viszonylag könnyen előálló bomlékonyság hátterében az egymás iránti kötődés gyengülése, az elérhető jobb alternatívák megjelenése adhat magyarázatot.

A rossz és instabil házasságokban a partnerek elégedetlenek, és ezt az állapotot folyamatosan erősíti a feszültségszint magas volta. Egy ilyen házassághoz képest nem nehéz olyan jobb alternatívát találni, amelyben vagy a feszültség kisebb, vagy az elégedettség szintje nagyobb tud lenni. Ezekben a kapcsolatokban a válás elfogadott (az esetek egy részében szükségszerű) alternatívaként jelenik meg.

„A család rendszerszemléletű megközelítése szerint a válás nem a család felbomlását jelenti, hanem a családi egyensúly, családi struktúra megváltozását, amelynek során a családi kapcsolatok átrendeződnek. De akárhogyan is fogalmazunk, ez az átalakulás mindig fájdalommal jár, mert bármennyire jót hozhat az újjáalakulás, a veszteség tudata megjelenik benne.” (Singer, 2010, old.: 123)

A válás veszteségének feldolgozását követő időszak kedvező változásai az elválás és az elszakadás időszakában lévő személyek számára gyakorlatilag láthatatlan, ezért a veszteség-feldolgozás folyamatába bekapcsolódó segítőnek feladata azzal van, hogy a személy ezen kapacitásait életre hívja.

– – –

Ha úgy érzi, hogy segítségre van szüksége, vegye fel a kapcsolatot az Artima Családműhely munkatársaival!

SZUPI J. Szendrő

szervezetfejlesztő és változási szakértő, mentálhigiénés szakember at Artima Családműhely
A változással foglalkozom, és a változás foglalkoztat amióta arra adtam a fejem, hogy jobbá tegyem mások életét, és ezen keresztül a sajátomat is. Eleinte azt gondoltam, hogy a változást csak akarni kell, aztán majd jön magától, de az elmúlt negyed évszázad és a közel kétezer órányi önismereti munka árnyaltabbá tette számomra is ezt a képet. Tudom, hogy a változás csalóka, és nem minden esetben kecsegtet reménnyel. Főként azokkal a változásokkal van sok munka, amit már túl régóta hordunk magunkban megoldatlanul! Megküzdeni egy olyan ügyért, ami a számunkra fontos, vagy elérni egy olyan célt, amitől boldogabbak és egészségesebbek leszünk, sokszor embert próbáló feladat.

Latest posts by SZUPI J. Szendrő (see all)

Comments

comments