a-valas-is-gyaszSokak számára még ma is furcsán hangzik, hogy a válás is gyász. Egy olyan veszteség feldolgozásának folyamata, amely a szó hagyományos értelmében vett gyásztól abban különbözik, hogy nem személyek halnak meg, vagyis a veszteség nem egy-egy személy végleges elvesztéséhez köthető. A válás során a feleknek ezért olyasvalakit kell meggyászolniuk, aki fizikai valóságában nem halt meg, aki továbbra is él, így egy újfajta viszonyulást kell kialakítaniuk egy olyan helyzethez illetve személyhez, ahol a másik „jelen van”.

A válás során a házasság hal meg. A házasság azon minősége, amelyben a két fél korábban alkotott elválaszthatatlan egésze elválasztódik, így a válási gyász tárgyvesztése maga a kapcsolat. (tovább…)

an-angels-tearsA gyász, mint fogalom a köznyelv számára a halál egyik szinonimája, amely kifejezi az elmúlás eseményét és folyamatát. Az emberiség története szorosan összefügg a halál és a gyász felfogásával. A gyász az elmúlás és a befejezettség állapota, amely fordítója lehet egy új életszakasz elindulásának, egy másik időszámításnak. Vannak, akik a gyásszal olyan megtapasztalásra tesznek szert, melyben megerősödve és az élet értékeit újraértékelve tudnak jelen lenni, de vannak olyanok, akik számára egy öröknek tűnő törést okoz.

A gyász jelenségét nehezen lehet egyetlen definícióba foglalni, hiszen jelentősen meghatározzák kulturális, pszichés, szociális és spirituális vagy vallási jellemzők egyaránt. (tovább…)

nader_es_siminNader és Simin egy középosztálybeli házaspár a mai Teheránban. Simin válni akar a férjétől, mert az nem hajlandó elhagyni az országot és Alzheimer – kóros édesapját. Simin elköltözik, lányuk, a 11 éves Termeh Naderrel és az állandó gondozásra szoruló nagyapával marad. Nader felvesz egy gondozónőt, Razieh-t, aki mély hite miatt először nem akarja elvállalni a munkát, de körülményei mégis rákényszerítik. Egy nap Nader a sötét lakásba tér haza, ahol apja magatehetetlenül fekszik az ágya mellett. Az ügyből per kerekedik, ami fokozatosan bontakozik ki a néző szeme előtt. A szereplők céljai, szándékai állandó változásban vannak, talán még saját maguk előtt is. A tettek mögött feltételrendszerek és motívumok egész sora húzódik meg, aminek felfejtése a vizsgálóbíró feladata. (port.hu)

(tovább…)

Nyitott kézzel szeretni … “Egy együttérző személy látva egy pillangó küzdelmét, hogy a bábból kitörhessen, segíteni akarásból gyengéd kézzel meglazította a szálacskákat, hogy egy nyílást formájának. A pillangó kiszabadult a bábból, körülötte verdesett, de nem tudott repülni. Amit az együttérző személy nem tudott, az volt, hogy csak a megszületés küzdelmeiben tudnak a szárnyak megerősödni, hogy a pillangó repülni tudjon. Így megrövidített életét a földön töltötte, soha nem ismerte meg a szabadságot, soha nem élt igazán.”

Úgy nevezem ezt, hogy megtanulni nyitott kézzel szeretni. Ez olyan tanulás, amely lassan érlelődött bennem, a fájdalmak tüzén és a türelem vizein érkezett el hozzám. Még mindig tanulom, hogy akit szeretek, azt fel kell szabadítanom, mert ha belekapaszkodom, ha csüngök rajta, megpróbálom kontrollálni, elvesztem azt, amit megtartani próbálok. (tovább…)

nooormalisA Besenyő Pista bácsi féle diagnosztikai megközelítés jelentősen leegyszerűsítené a mentális szempontból egészséges és nem egészséges személy azonosítását, de ez persze nem ennyire egyszerű. A normális és az abnormális meghatározása jelentősen függ az adott személytől, az időtől vagy a kultúrától (amelyben a meghatározással próbálkozunk), a helytől és a helyzettől, amelyek egyaránt formálhatják a társadalmilag elfogadott normális definícióját. Normális viselkedés alatt jellemzően csak az elismert viselkedésformát értjük, ezzel szemben minden mást a normálistól eltérőnek, vagy abnormálisnak érzékelhetünk. (tovább…)

Brandon harmincas éveiben járó New York-i férfi, aki nagy elővigyázattal titkolja magánéletét – a város szerencsére elég sok lehetőséget biztosít szex-függősége kielégítésére, anélkül, hogy közvetlen ismerősei tudomást szereznének erről. Amikor azonban húga, Sissy határozatlan időre hozzáköltözik, Brandon élete fenekestül felfordul. (Forrás: port.hu)

(tovább…)

Hogyan_nevezzelek_poszterA Hogyan nevezzelek a családi titkok és értékek összeütközésének remek filmes változata. Francia film révén számos fordulattal lepheti meg a nézőt, de legfőbb erénye, hogy elgondolkodtató kérdéseket feszeget!

Amikor legelső alkalommal láttam, főként a filmes élményvilág volt az ami leginkább megtalált. A bevezető képek hangolása elsősorban egy francia vígjáték lehetőségét kecsegtette a számomra, aztán szépen lassan minden egy lakásba szorul, és valójában egy színpadi művet láthatunk.

A negyvenes Vincent életében először apa lesz. Ez alkalomból meghívja vacsorára a testvérét, Élisabeth-et, a sógorát, Pierre-t és a gyermekkori barátját, Claude-ot. Miközben a feleségére, Annára várnak, a vendégek kérdések özönével árasztják el a leendő apát. Ám minden a feje tetejére áll, amikor megkérdezik, hogyan fogják hívni a kis jövevényt. Vincenték ugyanis az Adolphe nevet szánják a kisfiúnak. A névadás körül parázs vita bontakozik ki, amelyben régi sérelmek és titkok is felszínre kerülnek. (port.hu)

(tovább…)

a-csaladBiztosan van mindenkinek aki családban él olyan megtapasztalása, hogy a szülők és gyerekek igényeinek és várakozásainak bizony vannak kritikus időszakai. Nem feltétlenül azért, mert ennek valamiféle a másikat bántó szándéka van, hanem mert a saját életkori igények megjelenése folyton összeütközésbe kerül a család más tagjainak hasonlóan életkorból fakadó saját igényeivel. Egy korábbi bejegyzésben már írtam Erik H. Erikson fejlődési krízis elméletéről. Ebben a bejegyzésben a krízisek és a munkateljesítmény kapcsolatának témáját folytatva egy másik elmélet bemutatására kerül sor. Hill és Rodgers, 1964-ben (éppen Eriksson modelljét használva) megalkották a családi életciklusok modelljét. (tovább…)

A-munkateljesitmeny-es-a-szerepteljesitmenyHa a munkatársak teljesítménye az előzetesen egyeztetett célok elérésével mérhető, akkor biztosan kell lennie arra is megfelelő módnak, hogy a szerepeinkhez kapcsolódó teljesítményeket is értékelni tudjuk. A munkateljesítmény és a szerepteljesítmény azonosítása nem csak azért fontos, hogy biztosak legyünk az irány helyességében, hanem azért is, mert az esetek egy részében ezek átfedésben vannak egymással.

A munkateljesítmény értékelése során az értékelő és az értékelt alá-fölé rendeltségi kapcsolatban vannak egymással, de nem így van ez a szerepteljesítmény értékelésekor! A munkateljesítmény mutatói az esetek nagyobb részében előre rögzítettek, és számszerűsítettek, a szerepteljesítmény mutatói azonban legalább annyira rejtettek, mint maga a szerep, amiben nem is tudjuk, hogy sokszor mennyire jól vagy éppen rosszul produkálunk. Ennek oka elsősorban a szereptudatosság hiányában, másrészt a szerepértelmezések eltérésében keresendő.
(tovább…)

fejlodesi-krizisEbben a bejegyzésben igyekszem választ adni arra, hogy miért gondolkodunk az Artima-modellben azzal, hogy a szervezeti lét és a családi kapcsolatok szoros összefüggésben vannak a személyes munkateljesítményre (és a szerepteljesítményre is!). Úgy tűnik nálunk előbbre járó nemzetek belátták már azt, hogy az egyéni teljesítőképesség nem csak a kompetenciák birtoklásának és alkalmazóképességének az eredménye, hanem az arra ható környezeti egyensúly mérhető produktuma. (tovább…)